A munkavállalói szabadság kiadásának szabályait a Munka Törvénykönyvében találhatjuk meg. A munkavállalót alap- és pótszabadság illeti meg.

A munkavállalót a munkában töltött idő alapján szabadság illeti meg. E szabadság két részből tevődik össze. Alap- és pótszabadságból. A hatályos szabályok szerint az alapszabadság húsz munkanap minden naptári évben. Az alapszabadságon túl, a munkavállaló életkorát figyelembe véve pótszabadság illeti meg a munkavállalót, a mértéke sávosan emelkedik. A munkavállalónak a huszonötödik életévtől egy, negyvenötödik életévétől tíz munkanap szabadság jár.

Az életkoron túl a munkavállalónak további pótszabadság jár, ha tizenhat évesnél fiatalabb gyermeke van. Egy gyerek után kettő, két gyerek után négy, kettőnél több gyerek után összesen hét munkanap pótszabadság jár.

Ha munkavállaló és a munkáltató közötti munkaviszonya év közben kezdődött, akkor a szabadság arányos része jár.

A munkavállaló szabadságát a munkáltató adja ki, de a kiadás előtt a munkavállalót előzetesen meg kell hallgatni. Fontos szabály, hogy a munkáltató évente hét munkanap szabadságot legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A törvény rögzíti, hogy a munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

A Munka Törvénykönyve fontos kötelezettséget ró a munkáltatóra, ugyanis a szabadságot a munkáltatónak úgy kell kiadnia, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól.

Fontos kiemelni, hogy a szabadságot pénzben megváltani nem lehet, azonban ez alól van egy kivétel. Ha a munkaviszony megszűnik, akkor az arányos szabadságot pénzben kell megváltani.