Az üdülési jog nem más, mint a szállások időben megosztott használati jogára irányuló szerződés. Az üdülési jog más néven is ismerős lehet, ez pedig a timesharing szerződés. Az üdülési jog részletszabályait a szállás időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekről, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenységről szóló 141/2011. kormányrendelet tartalmazza.

A rendelet definiálja, hogy mi minősül timesharing szerződésnek, azaz üdülési jognak. A rendelkezések értelmében a felek által határozatlan vagy egy évet meghaladó mértékű határozott időre kötött olyan fogyasztói szerződés, amely alapján a fogyasztó ellenszolgáltatás fejében megszerzi egy vagy több szállás egynél több meghatározott időszakra vonatkozó használatának jogát. A rendelet mellékletében maghatározott tájékoztatási elemeken túl a szerződésnek tartalmaznia kell:

  • a fogyasztó nevét és lakóhelyét,
  • a vállalkozás megnevezését és székhelyét a cégnyilvántartással vagy az egyéni vállalkozók nyilvántartásával egyező módon,
  • az elállási jog gyakorlására vonatkozóan a melléklet szerinti formanyomtatványt, kitöltve azon a vállalkozás nevét és székhelyét, valamint a szerződéskötés időpontját,
  • a szerződéskötés helyét és idejét.

Fontos szabály, hogy az ilyen szerződéseknél is van elállási jog, vagyis a fogyasztó tizennégy napon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől. A tizennégy napos elállási határidőt a szerződés megkötésének napjától, vagy ha a fenti időponttól eltér, akkor annak kézhezvételétől kell számítani. A fogyasztók elállási joga az előszerződésre is vonatkozik.

A fogyasztót védendő nagyon fontos rendelkezés, hogy ha a vállalkozás nem bocsátotta a fogyasztó rendelkezésére a rendelet mellékletében szereplő elállási jogot tartalmazó formanyomtatványt, akkor a tizennégy napos elállási jog három hónap és tizennégy napra nő.

Kép forrása: purefitness.net.au